A Mc Donald’s férfimosdójában ölelkezve csókolózik két fiú: Jiyong és Tae Yang. Jiyong keze lassan lejjebb siklik, Tae Yang fenekére. Ekkor az hirtelen ellöki magától és kirohan…

Egymással szemben ülnek egy asztalnál, és lesütött szemmel eszik hamburgerüket. Jiyong gyorsan végez és kölcsönkér egy tollat a sofőrtől. Írni kezd valamit egy szalvétára. A szalvétát odanyújtja Tae Yangnak, aki égővörös arccal elsüllyeszti az üzenetet a zsebében.

Tae Yang a szobájában újra és újra elolvassa a szalvéta tartalmát:

A szívéhez szorította a levelet. Ez volt életének legcsodásabb pillanata.

Jiyong telefonja váratlanul megcsörrent. Olyan hirtelen vette fel, hogy majdnem kiesett a kezéből:
- Halló?
- Igen. – hallatszott Tae Yang hangja a túloldalról
- Mármint… micsoda? Úgy érted…mi ketten?
- Igen. - Te és én?- Igen. Együtt?- Igen, igen, igen!!!!
 - Úgy örülök, hogy te is így érzel! Azt hittem életem végéig viszonzatlan szerelmes leszek. Most már örökre együtt leszünk igaz?
 - Igen. Persze.                                                                                                                                                                              Csókok, vallomások. Olyan hihetetlen volt ez egy olyan fiú számára, aki mindeddig titkolni kényszerült szerelmét. Hosszú fáradságos munka eredménye volt, hogy vissza tudta fogni magát. Még ha iszonyatos gyötrelembe került is. Ekkor pedig az ellenkezőjét nem tudja megtenni. Olyan gátlások és félelmek nélküli érzelmeket, mint a amilyenek a Jiyongé, ő nem tudott ilyen könnyedén produkálni. És itt kezdődött a baj.

Napfényes kék ég, egy nyugodt kis park. Egy padon üldögéltek és zavartan néztek egymásra. Szokatlan volt számukra, hogy kettesben lehetnek egy ilyen helyen. Béke és nyugalom mindenütt. Csak egymásra figyeltek. De egyikük sem merte megtörni a csendet. Jiyong boldog volt, de nem látta értelmét, hogy ezt csak kimondja. Tae Yang jobban megérti, ha szavak nélkül hozza tudomására. Lassan elindult a keze a Tae Yangé felé. Ujjaik összefonódtak. Hosszú ideig volt ez így, majd Tae Yang hirtelen elengedte Jiyong kezét és felállt.                                                                                                                              - Menjünk.                                                                                                                                                        
Miért?

Az utcán sétálnak fagyival a kezükben. Nevetgélnek, beszélgetnek. Minden tökéletes – ha nincsenek kettesben. Tae Yang körbenyalja a fagyiját, mire Jiyong megkérdezi:
 - Megkóstolhatom? – majd választ sem várva odahajol és belenyal. Közben a nyelve véletlenül hozzá ér Tae Yang fagyit tartó kezéhez. Erre a srác megborzong és elvörösödik. Gyorsan kidobja a fagyit a legközelebbi kukába. Jiyong elsápad. Tae Yang ennyire undorodna tőle? Óvatosan megszólal:
 - Miért dobtad ki?
 - Hm? Már nem akarom megenni, ennyi az egész. – felelte hidegen.                                                 Jiyong elbizonytalanodott.                                                                                                                                                            Mi a baj?

- Végre egy kis szünet! Hah… Ennyit melózni tizenöt évesen….ez nem egészséges. Rám fért már egy kis pihi. – sóhajtott Jiyong a starnd öltözőjéből kilépve. Tae Yang, aki szintén vele tartott elmosolyodott. - Azért ne túlozz, nem vagy te annyira hajtva. De a szabadidő, az tényleg jó. 
- Igen és végre bepótolhatok egy fontos dolgot, amire nem volt időm
- Mit?
 - Ezt.
Azzal megcsókolta. Egy szál fürdőnadrágban csókolóztak szorosan egymáshoz simulva. Még sosem voltak hiányos öltözetben ilyen közel egymáshoz. Tae Yang érezte, hogy valami megkeményedik a lábai között. Ez rossz jel volt. Elhúzódott szerelmétől, aki aggódva pillantott rá:
 - Valami baj van?
 - Semmi csak inkább nem itt kellene csinálnunk. Megláthat valaki.
 Azzal otthagyta Jiyongot egyedül.
 Megint.             

- Halló?               
- Én vagyok, Jiyong! Figyelj a szüleim elutaznak a hétvégén nincs kedved átruccanni? Kettesben leszünk! – hallatszott a vonal túlsó végéről. Az utolsó mondat félreérthetetlen célzás volt.
 - Ööö…hát…nem is tudom. Nem hiszem, hogy ez most olyan jó ötlet lenne. – felelt. A „kettesben” szó túlságosan is csábítóan hatott rá. De sok veszélyt rejtett magában. Nem lehetett biztos abban, hogy uralkodni tud magán ennyi időn keresztül. Már így is pokoli kínok árán tudta csak magába fojtani szenvedélyét.
 - Ó… pedig azt hittem, hogy te is... – Jiyong nagyon lelombozott volt. – Na, hagyjuk.
Azzal letette.
Megint.              

A két fiú hangtalanul ballagott egymás mellett, s a lenyugvó nap megvilágította arcukat. Ahogy a fény rávetődött Jiyong szomorú arcára valahogy még jobban kihangsúlyozta a szemeiben látszó fájdalmat. Halkan megszólalt:
- Tudod… én egyáltalán nem értelek téged.
 - Miért?
- Már két éve járunk és még mindig úgy érzem, hogy nem érdeklődsz irántam.
 - Ez nem igaz! – kiáltott fel hevesen Tae Yang. – Én nagyon is…
Szeretlek.
Észrevette magát. Nem mondhatja ki, hogy mennyire… Visszakozni kezdett:
- Jaj ne értsd félre… Úgy értem, hát persze, hiszen járunk. Ööö, esteledik, menjünk.
Egy erőltetett mosoly. Jiyong a felinduláskor felcsillanó, majd annak visszavonásakor elsötétülő szemei. És mennek tovább szépen lassan.
Megint.

- Képzeld, van az osztályomban egy gyönyörű lány. Jun Min a neve.
Gyönyörű?
- Csodaszép! És hihetetlenül okos! Nyert egy csomó tanulmányi versenyt meg minden!
Okos?
- Vicces és kedves is. Egyszerűen fantasztikus.
Hagyd abba…
- Minden srác vele akar járni. Egy csomót beszélgettem vele…
Elég…
- …és azt mondta nagyon tehetséges vagyok.
Ne…Nem akarom hallani…
- És azt is mondta, hogy kedvel. Sőt, szerelmes belém!
Ha annyira szép, eszes meg csodálatos akkor vedd el feleségül, csináljatok 5 gyereket és éljetek amíg meg nem haltok! Hisz, úgyis viszonzod az érzéseit, nem?!
Ezt akarom mondani…de nem merem.
- Na és? Mit feleltél?
- Szerinted mit kellet volna?
- Hogy te is szereted.
- Tényleg azt akarod hogy mondjam ezt neki?
- Nekem mindegy.
És ezek egy szerelmes férfi szavai…aki gyáva.

Ezért van barátnője. Ezért hidegült el tőlem. És ezért nem merem folytatni.

Itt fekszik félmeztelenül és kigombolt nadrággal életem szerelme a karjaimban. Azelőtt sosem tehettem olyasmiket mint ma, bármennyire is vágytam rá. És nem merem folytatni mert szeretem. És mert gyáva vagyok.
Éveken át elutasítottam a forró csókokat, érintéseket, mert attól tartottam hogy nem tudom visszafogni magam és letépem róla a ruhát.
Nyugodtnak tetettem magam, palástoltam a féltékenységemet. Attól féltem dühös lesz rám a birtokolni vágyásom miatt.
Nem mutattam ki mennyire odavagyok érte, nehogy elijesszem.
És most…és most…bátor akarok lenni.

- Jiyong?
- Igen? – pihegte.
- Szeretlek. Szeretlek tiszta szívemből.

Súgó Még nincs hozzászólás.